Ingyen sör életed végéig?

Na ne! Megmutatjuk hogyan!

Tovább

Cristiano Ronaldo Kecskemétre igazolt.

A részletekért kattints!

Tovább

Kockahas tíz nap alatt?

A blogstar elintézi Neked.

Tovább
Fülöp Ida
2020.03.09.

SOTE rektora szerint a CoVid-19 nem veszélyesebb, mint az influenza, és a fiatalokra nézve meg egyáltalán nem az. Melyik az álhír?

Napról napra szörnyűségesebb hírek jelennek meg az olasz sajtóban az új koronavírus okozta lombardiai egészségügyi krízisről. Naponta egyik fő hír sajnálatos módon  az olasz sajtóban az, hogy a világ egyik leggazdagabb régiójában az összeomlás szélén van az kórházi ellátórendszer a CoVid-19 vírus okozta súlyos megbetegedések miatt. Jelenleg ott tartanak, hogy tízszeresére kellene növelni az intenzív terápiás férőhelyeket, és már a kórházi folyósokon is ágyak vannak a betegeknek.

Ez  a tendencia napok óta tisztán kivehető a magyar sajtóban is a mindennap leközölt olasz egészségügyi hatóság hivatalos adataiból, amelyek jól mutatják, hogy a vírusban megbetegedetteknek 8-10 %-a igényel intenzív terápiát. 

A képen: koronavírusos beteg lélegeztető sátorban

Történik mindez azok után, hogy Olaszországban a kínai Vuhan janáur 23-ai vesztegzár alá vonása után mindennapos vita zajlott arról a vezető virológusok és infektológusok között, hogy ez a betegség csupán olyan veszélyes, vagy csak alig veszélyesebb, mint az influenza, vagy nagyon veszélyes.

A betegség olaszországi terjedése és viselkedése sajnos ez utóbbiakat igazolta, ami a kínai tapasztalatok fényében szinte teljesen egyértelmű volt, habár ezeket a kínai kormány is próbálta a lehető legjobban elrejteni. De egyéb kínai hírforrások alapján teljesen jól kivehető volt a CoVid-19 extrém módon veszélyes forgatókönyve, amely most sajnos Európában is kezd kirajzolódni.

Fenti vitát az olasz közéletet alapvetően meghatározó baloldali antirasszista és antifasiszta szemlélete is jócskán átszínezte. A baloldali politikusok az egyik legnevesebb olasz virológust, Roberto Burionit egyenesen fasisztának nevezték, mert azt merte mondani január 29-én, hogy aki Kínából visszatér, azok mindegyikét megelőző karanténba kell tenni a járvány megfékezése érdekében.

A képen: Roberto Burioni olasz virológus az egyik legnézettebb olasz tévés műsorban 

A baloldali politikusok nem hogy nem hallgattak a neves szakemberre, hanem egyenesen "ölelj meg egy kínait" kampányt indítottak. Erről az akcióról február 4-én a kínai állami tévé is nagy örömmel számolt be. Néhány nappal azután azonban már maguk az Olaszországba visszatérő ott rezidens kínaiak kérték az olasz egészségügyi hatóságot, hogy biztosítsanak számukra megfelelő karantén lehetőséget.

Ekkor derült ki, hogy Kínában még annál súlyosabb a helyzet, mint ahogy azt korábban gondolták, és így már az olaszországi kínaiak is kezdték komolyan venni a betegség súlyos veszélyeit. De az olasz baloldali kormánynak továbbra is a "rasszizmus" elleni küzdelem volt a fontosabb, mint a CoVid-19 járvány elleni. Minden bizonnyal ez is hozzájárul ahhoz, hogy ennyire súlyos lett a helyzet Olaszországban. Továbbá az ideológiai és egyéb okokból elsinkófált karantén, vagy egyenesen a belépésük megtagadása egy adott országba világszerte immár az olaszokat sújtja, és többen is azon politikusok közül karanténba kerültek, akik megakadályozták másfél hónapja. Valamint ezzel végül az olaszországi kínai közösségnek is többet ártottak, mint segítettek.

A képen: "ölelj meg egy kínait" kampány Firenzében 

Ezenkívül sajnos a betegség egyre durvább arcait mutatja meg a meditterán országban, ahogy ez Kínában is történt. A legújabb hírek alapján immár huszonéveseknél is súlyos tüdőgyulladást okoz. A milánói Niguarda Kórház egyik orvosa számolt be az egyik olasz hírportálnak arról, hogy rettenetes állapotok vannak náluk a kórházban, alig van hely az újraélesztésen, és sok huszonéves is érkezik hozzájuk szörnyű tüdőgyulladással.    

Mindeközben nálunk tegnap az ATV Heti  Napló műsorában a Semmelweis Egyetem rektora, Dr. Merkeley Béla tegnap arról beszélt, hogy a CoVid-19 vírus okozta betegség nem veszélyesebb, mint az influenza a halálozások számát tekintve, és csak a nagy média figyelem miatt gondoljuk azt, hogy azt, hogy veszélyesebb lenne. 

Ez utóbbi megállapítása a statisztikák fényében egyelőre még igaz is lehet, habár erről igazán csak a járvány végeztével kehet igazán számot vetni. Dr. Merkeley azonban arra valami miatt már egyáltalán nem tért ki a műsorban, hogy milyen sok CoVid-19-es beteg kerül intenzív osztályra.

Ez utóbbi pedig a halálesetek számát is kiszámíthatatlan mértékben növelheti meg. Ha nem jut megfelelő ellátáshoz minden beteg, amelyiknek erre szüksége lenne, akkor a mesterséges lélegeztetés hiánya hamar véget vethet sokuk életének. Ez történt Kínában tömegesen, habár az erről szóló híreket a kínai kormány igyekezett pillanatok alatt eltüntetni  a közösségi médiából. Ezeket azonban számos neves nemzetközi médium is lehozta, így a kínai kormány nem tudta ezt teljesen elhallgatni. 

A SOTE rektora még azt is bizonygatta az ATV műsorában, hogy ez a betegség a fiatalokra nézve pedig egyáltalán nem is veszélyes. Habár Kínából érkeztek ennek is gyökeresen ellentmondó hírek, amelyek arról számoltak be, hogy igaz az első állításként, hogy ez a betegség elsősorban az idősekre nézve veszélyes, de azért a fiatalabbaknak is jó résen lenni vele, mert őket is sokkal jobban meg tudja szenveszteni a CoVid-19 vírus, mint a szezonális influenza.

Egy vuhani filmes például folyamatosan beszámol a fiatal felesége betegsége lezajlásáról.  A felvételek szerint a harmincas éveiben járó fiatal nő 9 napig alig tudott még az ágyában is mozdulni. Amikor pedig a 10. napon jobban lett, és feltudott kelni, akkor derült ki a kórházi felülvizsgálaton, hogy a tüdejét is megtámadta a kór. A betegsége előtt az egyik vuhani kórház ápolónőjeként dolgozó fiatal anyuka március 5-én a betegsége 36. napján még mindig a kórházban várta a gyógyulását

De rajta kívül más esetek is mutatják, hogy a fiataloknak is olyan veszelyes tud lenni ez az "infuenza", amit korábban még csak elképzelni sem lehetett. És sajnos ezt erősíti meg az legújabb olasz híradás is a huszonéves horribilis tüdőgyulladásos esetekről.

A magyar közélet egy szegmensében eléggé elterjedt az a hozzáállás az új koronavírusos betegség kapcsán, hogy minden hír vele kapcsolatban, ami nem azt a hitet támasztja alá, hogy az csupán egy átlagos influenza, azt pánikkeltésnek és álhírnek bélyegzik meg.

De így valójában az egészséges óvatosságot altatják el a az emberekben, ami által képessé válhatnak megvédeni magukat ettől a különösen veszélyes kórtól.

Talán most már itt az idő tényleg szembe nézni az valódi ellenséggel CoVid-19 vírussal a maga tényleges valóságában, ahogy azt már felfedte Kínában, és egyre inkább megmutatja Olaszországban, és nem álhírt kiáltani a tájékoztatásra, ha annak a valóságtartalma éppen nem tetszik.

Fülöp Ida
2020.01.24.

Sokak számára most ő a "jó fiú", holott esetleges győzelme esetén egy fundamentalista muszlim állam jöhetne létre az EU közvetlen szomszédságában.

Vezető elemzőinket hallgatva Líbiáról az kép alakulhat ki, hogy Haftarral van az erő, és a győzelmével végre újból létrejönne az egység és béke az észak-afrikai országban, mint Kadhafi idején. Nem jönnének a migránsok, és minden csupa Hawai lenne. Csak az baj egyelőre, hogy vele szemben az utóbbi időben megjelent ez a "gonosz" Erdogan, aki iszlamista csapatokat akar Szíriából átdobni Líbiába ez a csupa jó Haftar ellen, és ezt mindenképpen meg kell akadályozni.

Átlagos magyar jobboldali tévénéző itt már azért kezdhet fellélegezni, mert habár apró problémák még vannak, mint pl. ez a törökországi megmozdulás, de itt van a megmentő Haftar, aki mellet ott áll szinte az egész világ Oroszországgal együtt, aki majd azért Erdogant is ráncba szedi. Így már csak annak kell drukkolni az elemzőkkel egyetemben, hogy ez az áldott jó tábornok minél hamarabb elfoglalja Tripolit a csapataival, és minden meg is oldódik egy csapásra.

Az olasz jobboldali sajtót olvasva a líbiai konfliktusról azonban a fentieknél egy sokkal árnyaltabb kép alakul ki a helyzetről. Például mindjárt ki is derül az, hogy ez a Haftar sem igen mentes az iszlamista befolyástól, hanem ő maga egy szaudi imám vezette ultrakonzervatív muszlim vallási vonal, a madhkali szalafizmus tagja. Ez az irányzat milicistái Haftar egyik fő támogatói a harcokban. Habár a fél világ úgy tartja őt számon hogy majd egy szekularista államot hoz létre, ha hatalomra kerül, ez a fentiek fényében nehezen elképzelhető, annál is inkább mivel ezek a szalafisták még a választásokat is ellenzik.

A képen: Haftar tábornok szalafi milicistáival

Haftar hadserege a szalafistákon kívül sem egy iszlamistáktól mentes leányálom, ámbár ő úgy hirdeti magát, mint aki az iszlamizmus és a terrorizmus ellen küzd. Teljesen jogos az aggodalom Erdogan szíriai toborzása miatt, de a másik oldalon Haftar hadserege a líbiai iszlamista milíciákon túl is csádi és szudáni zsoldosoktól hemzseg, akik minden bizonnyal semmivel nem jobbak, mint a szíriai lázadók.

Ezenkívül az sem egy elhanyagolható tényező, hogy Haftar egyik legfőbb támogatója az a Macron, aki országában immár 150 iszlamista negyed működik egy legújabb belügyminiszteri jelentés szerint, mégsem tesz ellene semmit. Így a magyar jobboldali elemzők annak az EU-s politikusnak a kegyeltje mellé állnak feltétel nélkül, aki Matteo Salvininek egyik legádázabb ellensége. Ha Haftar nyer, olyan vezető kerülhet Líbia élére, aki teljes mértékben Macron lekötelezettje. Macron még a hétvégi berlini Líbia-konferencián is annyira az EU ellen játszott, hogy megakadályozta azt a közös nyilatkozatot, amely elítélte volna Haftart az líbiai olajmezők lezárásáért.

A francia vezető egyrészt az olasz kitermelésű olajmezőkre pályázik Líbiában, másrészt pedig a korlátlan illegális bevándorlás híve, ha az más EU-s országokat érint. Az olaszok az EU előző bizottsága segítségével 2017-től kezdve az al-Szarrádzs-kormánnyal alakították ki azt a közreműködést, aminek következtében Salvini belügyminisztersége idején szinte nullára csökkent a Líbiából érkező illegális bevándorlók száma. Ezt Macron mindig is ellenezte, és ha az ő embere kerül Líbia élére egyáltalán nem biztos, hogy az is megállapodik az olaszokkal a migránsok megállítására. De ha még meg is teszi, ebben sem jobb semmivel, mint a mostani vezetés, vagy Erdogan.

Az igaz, hogy jelenleg Haftarral van az erő, de ez egyáltalán nem biztos, hogy az jó nekünk. Megdöbbentő, hogy sok európai politikus és elemző benne látja a megoldást, holott nyilvánvaló, hogy a kontinens egyre jobban a radikális iszlám szorításába kerül kívülről is és belülről is, és Haftar is ennek az egyik példája.

Persze könnyebb félrenézni a tényeket, mint a valósággal szembenézni, de az attól még előbb-utóbb utolér. Így érdemes lenne az igazi problémára és annak a megoldására koncentrálni, mert akkor talán még megállítható lenne Európa iszlamizálása. De az, hogy az egyik iszlamizáló erőre rátámadunk, míg a másik iszlamizáló erőt úgy tüntetjük fel, hogy az majd megvéd tőle, önámítás, habár az időlegesen enyhet ad.

 

Fülöp Ida
2020.01.09.

Olasz elemzők szerint a madhkali szalafizmus és a Muszlim Testvériség konflikusta áll a líbiai harcok hátterében.

Igen különös híradás jelent meg az olasz sajtóban január 4-én Khakifa Haftar tábornokról. A csapataival Tripoli bevételéért 2019. április 4. óta küzdő muszlim fővezér "szent háborúra" hívta fel a szintén muszlim török csapatok ellen Líbia népét az "Al Hadath" tévében közreadott beszédében, ha azok valóban meg is érkeznek.

Eddig az egyszerű ember úgy gondolhatta, hogy fegyveres dzsihádot az Iszlámban csak a nem muszlimok ellen folytatnak. De miért is akarja Haftar tábornok harcba vinni a líbiai muszlimokat szintén muszlimok ellen "szent háború" ürügyével?

A képen: Haftar tábornok a harcosaival

Haftar beszéde azután hangzott el a líbiai tévében, miután a török parlament január 2-án megszavazta azt, hogy Erdogan elnökük akár fegyveres csapatokat is küldhet Líbiába az ENSZ által is elismert Tripoliban székelő Al-Szarrádsz-kormány megsegítésére. Eredetileg ezt a szavazást néhány nappal későbbre tervezték, de olyan erős támadásba lendültek a kelet-líbiai csapatok, hogy a törökök előbbre hozták azt, hogy törvényileg lehetőség nyíljon a szövetségeseik mielőbb katonai megsegítésére.

Az olasz sajtóban a líbiai események elemzése kapcsán Tripoli kormányát a Muszlim Testvériséghez kötik, és így az ő támogatóik az iszlám világból Katar és Törökország. Khalifa Haftar tábornokot azonban szaudi vezetéssel az Arab Emirátusok és Egyiptom segítik, akiknek a Muszlim Testvériség olyannyira ádáz ellenségei, hogy egyenesen terrorista szervezetnek nyilvánították őket. Ezt  Donald Trump amerikai elnök is fontolgatta tavaly áprilisban, de végül elállt ezen tervétől.

Az Il Giornale laphoz kötődő Insideover speciális hírportál elemzése szerint az előző amerikai elnök Barack Obama egyenesen a Muszlim Testvériség kormányaival akarta pótolni a meglévő politikai vezetést Egyiptomban, Szíriában, Líbiában és Tunéziában, de aztán a dolgok másként alakultak. Egyiptomban Mohamed Murszi nagyon hamar megbukott, míg Szíriában a szervezet nem tudott ehhez kellően erős egységes hatást elérni az Iszlám Állam és az Al-Kaida miatt sem.

Líbiában azonban sikerült Obamának az ENSZ által is elismertetni a jórészt a Muszlim Testvériség milíciái által támogatott Fájez Al-Szarrádzs kormányát. De ez csupán fél siker volt, mivel az ország keleti fele Haftar tábornok kezébe került, aki viszont az iszlám madhkali szalafista ágát képviseli. A szalafizmus ezen ága éppen a Muszlim Testvériség ellenében jött létre. Habár egymással harcban állnak, mindkettő az iszlám radikális fundamentalista ágát hirdeti, így a nyugati világot mindkét irányzat elítéli, és a saría megvalósításáért küzd.

Az iszlám szalafista ága ugyanazokból a tanításokból jött létre, mint a vahabita irányzat a 18. század közepén, ezért gyakran együtt is említik őket. A nők számára a nikáb, míg a férfiak számára hosszú szakáll viselését írja elő. A szalafisták a keresztényeket csak egyszerűen kereszteseknek nevezik, és úgy tekintenek rájuk és a zsidókra, hogy összeesküdtek egymással az iszlám elpusztítására. 

Az olasz Masci tábornok az I.C.S.A. Alapítvány 2019-es biztonságpolitikai konferenciáján arról beszélt, hogy a Muszlim Testvériség és a vahabita iszlám globális küzdelmet folytat egymás ellen az Umma, az iszlám hívek közössége, uralásáért.

Fentiek fényében immár világossá válik, hogy miért is tekinti Haftar tábornok "szent háborúnak" az ő harcát a szerinte terrorista Al-Szarrádzs-kormány ellen.

A nyugati világ politikai vezetői és közszereplői hol az egyik, hol a másik fél mellé állnak, holott a líbiai harcok hátterében álló mindkét meghatározó vallási tan gyökeresen ellentétes a nyugati világfelfogással.

Fülöp Ida
2019.11.28.

A sierra leonei Fatmata a nagynénjétől elcsent 2600 dollárnyi értékű helyi pénzből indult útnak. 

A magyar jobboldali médiában, valamint a köztudatban széleskörűen elterjedt nézet az, hogy a migránsoknak nincs pénzük, mivel tényleg annyira szegények, és bizonyára "filantróp" szervezetektől kapják a pénzt az embercsempészek megfizetésére az Európába jutáshoz. Az olaszországi sajtóban azonban ilyen narratívának a leghalványabb nyoma sincsen.

Igazából már önmagában is nehezen kutatható és elbeszélhető témáról van szó, mivel a bevándorláspártiak egyik fő érve az, hogy a migránsok ínség, éhezés, háborúk és üldöztetés elől menekülnek el az országaikból. Így már valahol eleve tabunak számít azt feszegetni, hogy miből is vannak dollár ezreik az embercsempészek megfizetésére. Ezt a témát a migráció támogatói szerint illendőbb inkább balladai homályba burkolózva hagyni, és kizárólag a bevándorlók szenvedéseit hangsúlyozva szánalmat kelteni irántuk az EU lakosságában.

Az olasz közéletben is a fenti bevándorláspárti narratíva volt a mérvadó hosszú éveken át, amíg 2017-ben meg nem jelent Anna Bono Afrika-szakértő "Migranti!? Migranti!? Migranti!? (magyarul Migránsok!? Migránsok!? Migránsok!?) című könyve. A könyvről a teljes olasz jobboldali sajtó beszámolt, és ez alapjaiban alakította át az ottani közgondolkodást. Végre nyíltan és tabuk nélkül elkezdhettek beszélni arról például, hogy miért is többnyire életerős fiatal férfi érkezik Afrikából, Dél-Ázsiából és a Közel-Keletről, és kiderült az is, hogy honnan is van erre pénzük.

A szerző rámutatott a könyvében arra, hogy valójában az afrikai módosabb réteg jön el Európába, azaz az afrikai középosztály, hogy aztán itt még nagyobb jólétre tegyenek szert. A szakértő felfedi a migráció mögött álló hamis propagandát is az írásában, amely azt sugallja az afrikai fiataloknak, hogy csupán már Európába bejutva csodás élet vár rájuk. Bono nem rejti véka alá azt sem, hogy nem olyan gazdagok ezek az afrikaiak, mint nálunk a középosztály, de nem is nélkülöznek, így igazából nincs okuk az életüket is kockára tenni az illegális migrációval.

A könyv írója szavait számos az interneten fellelhető személyes történet is alátámasztja, melyekben egyáltalán nem a bevándorlók afrikai élete a megrázó, hanem az hogy hogyan hagynak ott akár még jó állásokat is azért, hogy végül vagy az életüket veszítsék út közben, vagy Európában aztán igazán rossz körülmények közé kerülve tengessék az életüket. 

A könyvén túl Anna Bono rendszeresen ír rendkívül érdekes cikkeket az afrikai helyzetről és migrációról a "La Nuova Bussola Quotidiana" konzervatív katolikus hírportálba. A napokban a Bbc egyik riportjára hívta fel a figyelmet az egyik írásában, amelyben a riporter a Sierra Leonéba az ENSZ programja keretében visszatért migránsok helyzetéről számol be. Ebből kiderül, hogy a fiatal afrikaiak gyakran a rokonaiktól ellopott pénzből indulnak útnak.

A képen: a sierra leonei Freetown városa

Fatmata például a nagynénjétől a kereskedésébe ruhabeszerzésre kapott 2600 ezer dollárnak megfelelő helyi pénzből indult útnak titokban Európába Tim Wheweel riportja szerint. A lány azonban már a szaharai sivatagban bajba került, és egy tuareg "feleségeként" kellett 6 hónapig sínylődnie. Majd tőle megszökve Algériában tartották őt fogva emberkereskedők, míg végül úgy döntött hogy az ENSZ migrációs szervezete segítségével hazatér Freetown-ba.

Itt azonban a családja látni sem akarta, nem csupán azért mert kudarcot vallott, hanem azért is mert a nagynénjétől lopott pénzzel indult útnak. Így most Fatmata az Advocacy Network civil szervezet segítségével tud megélni. Így több hasonló módon pórul járt társával együtt az utcákat járva hangosbeszélőn figyelmeztetik az afrikai fiatalokat arra, hogy milyen veszélyekkel is jár az illegális migráció, és arra buzdítják őket, hogy maradjanak inkább otthon Sierra Leonéban.

Az elmúlt néhány évben Nyugat-Afrika több országában is komoly kampányokat indítottak civil szervezetek és az ottani katolikus egyház is azért, hogy meggátolják azt, hogy a fiatalok illegális formában elinduljanak Európába az embercsempészekkel. Yay Bayam Diouf asszony a szenegáli Dakarban küzd az általa alapított Colflec nevű civil szervezettel az illegális migráció ellen, miután egyik fia is életét vesztette az Európába vezető út során. Eddig 1500 fiatalt sikerült meggyőznie arról maradjon otthon a helyi emberkereskedőkkel is tárgyalva. A szervezete olasz szervezetekkel együttműködve az ottani megélhetésben is segíti a fiatalokat.

Az illegális migráció szubszaharai társadalmi megítélésében a 2017-es év hozott fordulópontot. Ez év végén robbant be ugyanis a nemzetközi médiába a CNN révén annak a híre, hogy Líbiában rabszolga piacokon árulják a fekete afrikai bevándorlókat. Ez balliberális körökben már korábban is köztudott volt Emma Bonino baloldali radikális politikus és Soros György kebelbarátja szerint, de addig állítólag nem tudtak ellen semmit sem tenni.

Felmerül azonban annak is a gyanúja, hogy nem is akartak, és ezért is hallgattak róla, míg csak kapóra nem jött az ügy a migrációpártiaknak hogy arra használják fel azt, hogy nem szabad korlátozni a Líbiából érkező szubszaharai migránsok belépését az EU területére, mivel ott kínzásoknak vannak kitéve.

Az afrikai püspökök viszont egészen máshogy ítéltek meg a helyzetet megértve azt, hogy csupán egyetlen dolog óvhatja meg a fiataljaikat ettől a borzalomtól, ha nem is mennek Líbiába. Így azóta folyamatosan arra szólítják fel őket, hogy maradjanak a hazájukban, és boldoguljanak otthon.

Joseph Bagobiri nigériai püspök a Catholic News Service hírügynökségnek eljuttatott közleményében arra is kitért, hogy abból a pénzből, amit a nigériai migránsok az embercsempészeknek fizettek az útjukért a hazájukban vállalkozásokat is indíthattak volna elősegítve nem csupán a saját maguk, hanem más honfitársuk boldogulását is.

Bagobori püspök szavai is alátámasztják azt, hogy Anna Bono könyvében kifejtett meglátása helyes, hogy nem Afrika nélkülözői jönnek el Európába menedékkérőnek, hanem azok, akiknek van elég pénzük az embercsempészek megfizetésére. Az olasz Afrika-szakértő kutatási eredményei valahogy azonban nem lettek fősodratú hír a nemzetközi médiában, de azért legalább az a Gefira.org készített vele interjút, amely szervezet elsőként fedte fel az NGO-s hajók tevékenységét. Így immár angolul is olvashatóak meglátásai, és talán idővel a könyvében megírtak nemzetközi szinten is szélesebb körben is eljutnak a közönséghez.

 

 

Érvényes jegy nélkül akartak utazni a "menekültek".

Az olasz jobboldali sajtó rendőrségi hírek alapján szinte napi rendszerességgel számol be jegyellenőrök és buszvezetők elleni támadásokról olyan migránsok részéről, akik ingyen óhajtják igénybe venni a szolgáltatást. Augusztus 8-án egy orosz nő felvételt is készített egy ilyen esetről a Róma-Trieszt InterCity vonaton.

A videón jól látszik, hogy a szóban forgó két afrikai migráns mekkora vehemenciával kiabál az olasz kalauzzal, és próbálja megakadályozni a felvétel készítését. A vita hevében a durva káromló szavaktól sem riadnak vissza.

Ezúttal a kalauznak sikerült leszállítani a két bliccelő bevándorlót a vonatról Firenze állomásán  a rendőrség kihívása nélkül, de sokszor az ilyen eseteket csak az ő közbeavatkozásukkal lehet megoldani.

A bevándorlók tömeges megjelenése előtt ilyen események nem fordultak elő az olasz vonatokon. A jelek szerint azonban manapság már ilyen esetekre is fel kell készülnie annak, aki vonatra száll a világ gazdaságilag egyik legfejlettebb országában. 

A probléma súlyosságát jól mutatja az, hogy tavaly októberben a dél-olasz Frosinone közösségi buszjáratainak sofőrjei és jegyellenőrei levélben fordultak a prefektúrához a bevándorlók miatt. Ebben tudatták a hatóságokkal hogy a migránsok 90 százaléka akar jegy nélkül utazni. Mindennaposak a viták velük, és gyakran kell miattuk a rendőri erőkhöz fordulniuk. Továbbá a bevándorlók rendszeresen lerasszistázzák őket csupán azért, mert a munkájukat végzik.

A Soros-féle nyitott társadalom eszméje napról napra nagyobb káoszhoz vezet Olaszországban is. Nem az afrikai migránsok integrálódnak az európai rendszerbe, hanem ahogy nő a számuk, egyre inkább ők afrikanizálják Európát.

Fülöp Ida
2019.10.14.

Nem hozott sikert a jobboldalnak a fővárosban a 18. század végén az államirányításból félreállított keresztény eszmerendszer visszaállítási kísérlete.

A kereszténység a maga tiszta formájában Európában a 18. század végéig létezett, mígnem a francia felvilágosodás és a forradalom alapjaiban meg nem rengette. Ekkor még nem tagadta meg a filozófia Isten létezését, csupán azt állapította meg a deista felfogás keretében, hogy az ember számára elérhetetlen lény ő, aki megteremtette a világot, de aztán magára hagyta.

A franciák annak következtében jutottak tömegesen a fenti felismerésre, hogy az keresztény egyházak nem tudtak enyhíteni az emberi szenvedésükön a tanításaikkal. Ezáltal létrejött az az eszmerendszer amit ma humán potenciál mozgalom neveznek. Ennek a lényege az, hogy az emberi siker záloga a pozitív tulajdonságok, mondhatnánk erények fejlesztése immár Isten nélkül saját belső erőből. 

A politikai életben pedig a felvilágosodás filozófiája meghozta a szekuláris, azaz a világi rendszert. Ezáltal az emberi erkölcs és a társadalom jó működésének az alapja, nem az egyház által közvetett isteni világrend, hanem az ember által írt törvénykönyvek lettek.

A 19. század folyamán aztán, főként a gyarmatosítások eredményeként, elkezdtek egyre nagyobb számban beáramlani emberek és eszmék a keleti országokból. Spontán módon beindult egy multikulturális társadalmi rendszer kialakulása, azaz annak a formálódása már évszázadok óta tart elsősorban filozófiai, értelmiségi és művészi szinten, mígnem az utóbbi évtizedekben széleskörűen meghatározó társadalmi jelenséggé vált .

Az első világháború újabb hatalmas vereséget mért a kereszténység eszméjére még a magyar értelmiség köreiben is, és sokan pl. az indiai ahimsza, azaz a nem ártás, nem bántás eszméjében kerestek lelki vigaszt az általa kiváltott trauma enyhítésére. Ennek egyik bizonyítéka Tagore indiai költő magyarországi lelkes fogadtatása is az akkori irodalmi körökben. 

De nemcsak az európai társadalomban kezdtek el sokan csodálattal fordulni a távoli kontinensek kultúrája felé, hanem a gyarmati országok sok képviselője is nagy értékeket fedezett fel a nyugati kultúrában és társadalmi berendezkedésben. Így sorra elkezdték átvenni a nyugati politikai és szokásrendszert helyi sajátosságokkal ötvözve azt, és nem csupán erőszak hatására. Ez a folyamat azonban az 1970-es években elkezdett megfordulni a nyugati társadalom túlzott liberalizálódása hatására. Ennek szimbóluma a mindennapi életben pl. a fejkendő és a hagyományosabb viseletek visszatérése Iránban az 1979-es iszlám forradalommal. 

A vallások felett álló szekuláris nyugati világrend elleni lázadása az iszlámnak azonban belső vallási feszültségeik felerősödéséhez is vezetett. Hasonló trend kezdett el érvényesülni Indiában is az elmúlt években a hindu nacionalizmus Modi-féle feléledésével.

A vallási közösségek Európában is lázadnak a különösen az utóbbi évtizedben mélyen elvadult liberális eszmék ellen, amelyek egy hamis multikulturális békesség és szeretet maszlaggal áltatják az embereket. A sorosi nyitott társadalom eszméje hívei gyakran hivatkoznak különböző szellemi tanításokra (jóga, buddhizmus), de azokat csak nagyon felszínesen és materialista módon élik meg. 

Ebbe az ultraliberalizmus elleni lázadó vallási vonulatba tartozik bele a magyarországi jobboldal konzervatív kereszténység politikai eszméje is, amely az elmúlt néhány évben született  meg, de a gyökerei mélyre nyúlnak vissza. Az erre a világképre épülő magyar politikai közösség a kereszténység egyfajta egysíkú túlzott hangsúlyozásával azonban kiveti magából nem csupán a logosz ellen fellépő elvadult liberálisokat, hanem azokat is, akik egy nem keresztény vallási alapú normális életet szeretnének élni. 

Ez a jobboldali kiközösítő politikai vonal miatt a nem keresztényeken kívül egyes keresztény közösségek is faramuci  helyzetbe kerültek. Ennek egyik ekletáns példája karizmatikus keresztény Hit Gyülekezete, akik abban a különös kettősségben élnek, hogy az összejöveteleiken a nemzeti keresztény vonalat prédikálják, míg a fővezérük által tulajdonolt ATV a világot káoszba sodró ultraliberális globális eszmék egyik fő szószólója a magyar közéletben. Habár ennek a kettősségnek bizonyára más okai is vannak, de mindenképpen jelzi azt, hogy hogyan is válhatnak támogató bázisává a balliberális eszméknek olyan személyek, akik igazából nem is azok.

Az elmúlt években csodálkozva és nem keresztényként olykor inkvizíciótól tartó félelemmel figyeltem a 18. század végén a politikai térfélről száműzött keresztény eszmék újjáélesztési kísérletét a magyar jobboldal részéről. Nem igen értettem azt, hogy egy eszmerendszer, amely két évszázaddal előtt válságba került, hogyan lenne képes a saját maga erejéből újból hatalomra kerülni, és hogyan lenne képes visszahódítani azokat, akik anno elfordultak tőle, mivel nem segített nekik a mindennapi életük problémái megoldásaiban.

Ebbe a szellemi vállalkozásba vetett kételyeimet igazolták vissza végül a tegnapi budapesti választási eredmények, ahol alapjaiban bukott meg ez a politikai kísérlet. Talán a jobboldal mélyreható győzeleméhez meg kellett volna érteni azt, hogy a normális emberi élethez az erejüket elvesztett politikusokat (és közvetve az őket támogató embereket is) nem elég csupán leidiótázni, ahogy ezt folyton egyik fő szószólójuk Bayer Zsolt tette, hanem valamiféle felemelő reményt adó szeretettel kellett volna feléjük fordulni.

De mivel éppen ezt a szellemi erőt vesztette el valahol a kereszténység a francia felvilágosodás idejére, akkor miért éppen most nyerné vissza azt akár a nagy jobboldali keresztény megmondó ember személyében. Egy drogos például attól, hogy lehülyézik és lesérültezik őt, még nem fogva leszokni a drogról. A sorosi eszmerendszernek pedig az egyik fő vonulata a drogok propagálása a stressz, a lelki problémák és a szenvedések elnyomására azok tudati és testi tüneti lejegelésével kémiai hatóanyagok által. A kispesti politikai botrány megmutatta, hogy ennek az önbecsapó megoldási kulcsnak a bevetésétől még maguk a baloldali politikusok sem riadnak vissza, és azt még csak a választók sem büntetik.

A budapestiek tegnap a keresztény restauráció helyett inkább tömegesen választották a káoszt. A káosz valahol nagyon rossz, de megoldása mindenképpen egy mélyreható változást eredményez, és segíti a közelebb kerülést az Igazsághoz. A budapesti választók többsége tegnap ez az út mellett döntött. Ennek lehet nem örülni, de attól még ez van, ezt az utat kell elfogadni, és abból megpróbálni kihozni a legjobbat.

A képen: az Élet Virága szakrális geometriai jelkép

Néhány nap alatt ez volt a harmadik eset, hogy "minden ok nélkül" bántalmaztak olasz nőket bevándorlók, de az ütéstől elájult ballib művésznő csakis a rasszizmus miatt aggódik.

Szeptember 9-én hétfőn délelőtt az észak-olasz Lecco vasútállomása aluljárójában lökött le a lépcsőn a földre egy 24 éves togoi migráns egy számára teljesen ismeretlen 18 éves olasz diáklányt. Majd tovább haladva egy 56 éves nő arcába vágott bele ököllel. A nő azon nyomban elterült a földön, annyira erős volt az ütés.

A képen: a togoi migráns támadása az 56 éves olasz nő ellen

Az afrikai férfi úgy ment tovább az útján, mintha semmi sem történt volna, azonban a rendőrség elfogta, és letartóztatták. A kihallgatása során azonban arra nem tudott választ adni, hogy miért is támadta a nőkre, csupán azt felelte, hogy "nem tudja". Brutális tettét térmegfigyelő kamerák is jól rögzítették.

Szintén hétfőn a reggeli órákban a közép-olasz Terracina (Latina) utcáján verte meg minden ok nélkül egy házi őrizetből elszökött 26 éves marokkói migráns egy olasz nőt. Az áldozat nyugodtan ment az utcán, amikor a bevándorló rátámadt, és ököllel püfölte és rugdosta. A nő különböző sérüléseket szenvedett el, és a vizsgálóbíró elrendelte a támadója előzetes letartóztatását.

Szombaton este 7 óra körül pedig Torinóban vert meg egy 34 éves marokkói bevándorló egy 30 éves olasz lányt a város Barriere di Milano negyedében. A drog behatása alatt álló észak-afrikai férfi e kiérkező katonai rendőrökre is rátámadt, és csak elektromos sokkolóval tudták leállítani.

A képen: a marokkói migráns által az utcán leütött olasz színésznő, Gloria Cuminetti

A torinói áldozatról később kiderült, hogy egy ismert színésznőről van szó, aki a facebook oldalán egy augusztus 7-ei bejegyzésében támadta Matteo Salvini, előző belügyminiszter illegális migrációt korlátozó biztonsági rendeletét. Az egyébként igen kevés hírt megosztó Gloria Cuminetti egy további június 30-ai bejegyzésében Carola Racketeről osztott meg egy hírt, amely hősnek nevezi a Sea Watch NGO-s hajó hirtelen híressé és hírhedtté vált kapitányát. Cuminetti ebben a bejegyzésében az emberekben a félelemet, az arroganciát és az individualizmust tápláló politikát támadta.   

A képen: Gloria Cuminetti Carola Racketéről szóló bejegyzése

Miután kiderült, hogy ki a szombati támadás áldozata, sokan írtak hozzászólást Gloria Cuminetti migrációt pártoló bejegyzéseihez, amelyben többen jelezték, hogy sajnálják ami vele történt, és hogy a saját bőrén kellett megtapasztalnia a nézetei veszélyességét. A baloldali sajtó őket természetesen rögtön gyűlölködőknek nyilvánította. Így már számukra nem is a marokkói migráns lett a valódi veszélyes agresszor, hanem a lány internetes "támadói".

Cuminetti végül törölte ezt a két bejegyzését, és a mai napon mindjárt két interjúban is tudatta a világgal, amelyek az olasz baloldali liberális sajtó két nagy zászlóvivője a La Stampa és az Il Corriere delle Sara lapokban jelentek, hogy nem haragszik a marokkói támadójára, hanem sajnálja őt, és a közösségi médiában terjedő rasszizmus aggasztja őt igazán.

Az olasz színésznő elmondta az interjúkban azt is, hogy az ismeretlen marokkói férfi a lakása közelében az utcán vágott ököllel az arcába "minden ok nélkül", aminek  a hatására elájult, és a földre zuhant, de nem tört el semmije. A férfi csak ment felé, és semmi nem utalt rá, hogy bármi baja is lenne vele, és aztán egyszer csak ezt tette vele. Úgy gondolja, hogy nagyon igazságtalan, ami vele történt, de biztos a férfit is sok igazságtalanság érte az életében, és nem kapott elég szeretetet.

Cuminetti szerint semmi köze nincs a férfi tettének ahhoz, hogy marokkói, lehetett volna akár tunéziai vagy svájci is. Valamint elutasítja azt hogy, gyűlölködjön, vagy féljen. Ő egy multikulturális negyedben él, és nem fog elköltözni onnan a történtek miatt, jelentette ki. Valamint azt is tudatta a baloldali sajtóval, hogy éppen egy filmet forgat, amelynek az a címe, hogy "Igazságot mindenkinek" (Giustizia per tutti).

A ballibek Cuminettivel az élen újból tanújelét adták annak, hogy egészen sajátságosan értelmezik a kultúrák közös együttélését, és bármi is történik nem hajlandóak azt elismerni, hogy egymásnak homlokegyenest világfelfogásokról van szó, amelyeket nem lehet egymással összeegyeztetni.

Abban a kultúrában, amelyből a migránsok nagy része érkezik a nőknek nem szabad az utcára kilépni fejkendő nélkül. Vannak a bevándorlók között olyanok, akik éppen emiatt jönnek el pl. Iránból, de sokan vannak köztük olyanok is, akik radikális nézeteket vallanak továbbra is, hiába költöznek át a muszlim országokból Európába.  

Ennek fényében a "minden ok nélküli" támadások hátterében tisztán felsejlik az erőszakos dzsihád, amely a migránsok számának növekedésével is egyre több követőre lelhet és lel. Valahol szép dolog azt hinni, hogy a szeretet majd mindent megold, de sajnos a valóság nem ezt mutatja.

Roberto Saviano az idei Velencei Filmfesztiválon reklámozta a kokain fogyasztását és liberalizálását a "Zero, zero, zero" című regényéből készült film kapcsán.

A nápolyi maffiáról írt "Gomorra" könyvével világhírűvé vált író folyamatos szereplője az olasz közéletnek, habár valójában New Yorkban él. Saviano a migráció egyik legfőbb olaszországi pártolójaként Matteo Salvini egyik legfőbb ellenlábasa is egyben.

A képen: Roberto Saviano a Velencei Filmfesztiválon

Míg Salvini mindent megtett az illegális migráció megállításárt az első Conte-kormány belügyminsztereként, addig az állítólag maffiaellenes Saviano foggal-körömmel védi azt a migrációt, amely éppen a bűnszervezetek egyik legfőbb bevételi forrása több szempontból is.

A tömeges és illegális bevándorlás hatalmas bevételt jelent a bűnözőknek az embercsempészet révén, valamint nagyban elősegíti a maffia bejutását a menedékkérő elosztási hálózaton keresztül az olasz településekre szerte az országban. Így egyben órási drog- és prostitúciós üzlet is, továbbá maga az ellátási rendszerből is jó pénzeket szereznek meg maguknak a maffiózók. Nem is beszélve a migrációhoz kapcsolódó illegális szervkereskedelemről és koldushálózatokról.

A képen: drogdíler migránsok Riminiben

Az afrikai maffiózó klánok az olasz maffia családokkal együttműködve hálózzák be immár egész Olaszországot a tömeges és ellenőrizetlen migrácó segítségével az Maffiaellenes Igazgatóság 2018. második félévére vonatkozó jelentése szerint. Így az olasz írót nem igen kedveli a migrációellenes jobboldal, és már többen is kétségbe vonták egyáltalán azt is, hogy Saviano igazi maffiaellenes tevékenységet folytat-e a könyveivel.

Ilyen közéleti háttér klímában beszélt a kokain nagyszerűségéről és liberalizásáról Roberto Saviano múlt pénteken a 76. Velencei Filmfesztiválon. Az olasz író a 2013-ban írt "Zero, zero, zero" című könyvéből készült tévés filmsorozat első két részének bemutatását követő sajtótájékoztatón osztotta meg magasröptű gondolatait eme kemény drogról. Maga könyv és a belőle készült film is az kokain nemzetközi kereskedelméről szól regényes formában.

Saviano szerint azonban a kokain egyáltalán nem veszélyes a heroinnal ellentéteben. Az olasz író hosszasan fejtegette a kokain előnyeit a megszólalásában, amely arra enged következtetni, hogy jól ismerheti személyesen is a szert:

"Míg a heroin elvon a világtól, addig a kokain aktívvá teszi vele a kapcsolatot. Azért élünk vele, mert egyébként ma minden szar: használják az orvosok, az orvosok, a taxisok, a munkások, a kamionosok."

Az olasz író arról is beszélt, hogy milyen értékes és jól eladható áru is a kokain. Árban ugyanolyan értékes, mint a gyémánt, de azzal ellentétben könnyen eladható. Így mindent összevéve gyorsan a liberalizálását is indítványozta, valamint utalt arra is a film rendezőjével, Stefano Sollimával együtt, hogy a nagy pénzügyi befektetők, bankok is részt vesznek a forgalmazásában olyannyira, hogy állítólag a 2014-es gazdasági válság túlélésében is a drog likvidátása segítette túl a világot.

Így habár Saviano arra hivatkozott elsősorban, hogy a kokain liberalizálása segítené a maffia elleni harcot, úgy tűnik, hogy sokkal inkább a bűnözői tevékenység legalizálása előmozdításáról szól ez a történet.

Saviano szavait sok jobboldali politikus és közéleti személyiség elítélte. Továbbá az olasz terapeuták közössége is szót emelt ellene, ahogy azt az olasz püspökök lapja, az "Avvenire" is megírta. Ez egyébként bizonyos szempontból meglepő a katolikus lap részéről, mivel Matteo Salvinit mindig hevesen támadják úgy a püspökük, mint maga a sajtóorgánum is az illegális migráció ellen folytatott küzdelme miatt, amely szervesen összefügg a drogkereskedelemmel. 

Az olasz író kokain propagandája Matteo Salvinit sem hagyta szó nélkül, és röviden és velősen ezt írta róla a közösség oldalán: 

"A kokain teszi aktívvá a kapcsolatot a világgal"... Ez egy veszélyes alak!!!"

Cristino Pugliesi, az Il Giornale jobboldali napilap fiatal bloggere pedig azt fejtegeti egy mai írásában, hogy Roberto Saviano ezzel a kokaint dicsőítő megnyilvánulásával a baloldali "progresszívek" halálkultúrájának egy újabb tanújelét adta az eutanázia, abortusz, stb. ádáz propagálása és képviselete után.

Valóban nagyon megdöbbentő és szánalomra méltó vallomás lett ez Saviano, a végtelenségig ünnepelt "nagy író" részéről a balliberáliosok végtelenül üres világáról. Kiderült belőle, hogy a drogok nélkül az élet csupán szar nekik...

A Today Italia hírportál szerint Saviano a La Repubblica lapnak is beszélt egy interjúban a kokainról:

"A drog a piacok piaca marad, mert az élet nem elég nekünk, az élet borzalmas. Mert boldogtalan vagy, nem tetszik, hogy egyedül vagy, és valami mindig van, ami nem stimmel. Mindig nagyobb teljesítményt várnak el tőled, és akkor jön a kokó, és mindennek a megéléséhez nagyobb erőt, vidámságot ad. Plusz egy olyan drog, ami aktívvá tesz, nem kapcsol la a világról, mint a heroin. Vagyis  a szerek szere." 

Íme itt van a balliberális világnak Isten, és az igazi erő és vidámság helyett az álságos pótszer. Valójában ez az igazán borzalmas, de most legalább megtudtuk, hogy milyen is az ő világuk.

 

Luciana Lamorgese az illegális migránsok tömeges beszállításának idején a belügy minisztériumi kabinettfőnökeként tevékenykedett, és ő indította el az ún. "szétszórt elosztási" rendszert, amelynek keretében az afrikai drogdílerek "menedékkérőként" könnyen bejutottak bármelyik olasz településre.

Az új olasz belügyminisztert Angelino Alfano akkori belügyminiszter tette meg 2013. júniusában a miniszteri kabinettfőnökévé. Lamorgese 2017. elejéig töltötte be ezt a pozíciót, majd Milánó prefektusa lett. Éppen Alfano idejére esik az illegális bevándorlók tömeges beszállításának az ideje Líbiából, amelyet főként Lamorgese vezényelt le. 2013-ben 42 ezer, 2014-ben 170 ezer, 2015-ben 154 ezer és 2016-ban 181 ezer migránst nyomott le az olaszok torkán a belügyminisztériumhoz tartozó prefektúrákon keresztül.

A képen: Luciana Lamorgese új olasz belügyminiszter

Az ő nevéhez fűződik az ilyen nagy mennyiségű bevándorló országos szétterítési módszerének a megvalósítása is, amely "szétszórt befogadás" (accoglienza diffusa) néven vált hírhedtté. Korábban a nagyobb városokban működő nagyobb befogadó központok voltak a jellemzőek Olaszországban, Lamorgese azonban elkezdte kisebb központokba elhelyezni a tömegesen érkező migránsokat az önkormányzatokkal megállapodva a kisebb településeket is bevonva. Így több ezer olasz településen szórták szét a bevándorlókat a jobb integráció és a gettósodás megakadályozása nevében.

Ez az integrációs "mesterterv" azonban egyben hatalmas segítség volt az afrikai maffiáknak is, amelyek közvetlenül szervezik az Európába irányuló migrációt, mivel könnyedén bejuttathatták ezen a migrációs elosztási rendszeren keresztül az embereiket menedékkérőként villámgyorsan több ezer olasz településre. Így Lamorgese akarva vagy akaratlanul a nigériai és más afrikai maffia klánok egyik legfőbb segítője lett. Olyan egész országot behálózó hálózat kiépítését tette lehetővé a maffia számára rövid idő alatt a politikus társaival egyetemben, amely korábban talán még álmaikban sem képzeltek.

Ennek a rendszernek a teljes felszámolását igyekezett megvalósítani Matteo Salvini, a Liga belügyminisztere a tevékenysége elmúlt 14 hónapja során. Egyrészt teljesen minimálisra csökkentette az érkező migránsok számát, másrészt pedig ezres számban zárt be befogadó központokat. Valamint rengeteg  "menedékkérő" drogdílert tartóztattak le.

A Szent Ferenc csodatételéről híres 31 ezer fős közép-olaszországi Gubbióban 2019. februárjában "csupán" 10  nigériai menedékkérő drogdíler került a befogadó központból a rácsok mögé. De más olasz városokból is folyamatosan érkeztek hasonló hírek.

A képen: Luciana Lamorgese az 5 "csillagos" posztideológikus Luigi Di Maioval

A migrációs biznisz ellen korábban folyton ágáló 5 "Csillag" Mozgalom azonban most a Liga helyett annak egyik legfőbb motorja, a baloldali Demokrata Párttal állt össze, és visszajuttatták a lehető legmagasabb pozícióba a tömeges migráció eddig háttérben működő baloldali belügyminisztériumi "szülőanyját".

A magát posztideológikusnak valló 5 "Csillag Mozgalom" valójában már régóta egyezkedik a demekkel a szövetségkötésre Salvini eltávolítása érdekében, miközben a sajtónak folyton azt erősítgetik, hogy a Liga vezetője tehet a közös kormányzásuk megszűnéséről. 

Beppe Grillo (magyarul Tücsök Józsi) showder politikai formációja igazi és valóságos kaméleon politikát folytat, amelyben egyetlen motivációjuk az anyagi túlélés bármilyen áron. Akár még a migrációs biznisz és az afrikai klánok olaszországi terjeszkedése újbóli elősegítése árán is, mivel illúzió lenne azt gondolni, hogy a tömeges illegális migráció egyik nagy korábbi lebonyolítója, Luciana  Lamorgese újból hatalomra jutva, immár belügyminiszterként, majd annak a leállítója lesz.

 

  

Fülöp Ida
2019.08.29.

A pápa kedvenc apácája szerint az afrikai bűnbanda az állapotos nőket is futtatja Olaszországban, mivel külön kereslet van rájuk.

Újabb NGO-s hajó várja a belépését az olasz vizekre. Ezúttal az olasz szélsőbalos anarchisták által működtetett Mediterranea Saving Humans hajója. A Mare Jonio tegnap reggel 8 óra 35 perckor fejezte be a migránsok fedélzetükre vétele műveletét állításuk szerint 70 mérföldre a líbiai partoktól Misurata városától északra.

A képen: gyerekek és nők az anarchisták Mare Jonio hajóján

98 bevándorlóról van szó, akik mind Nigériából, Kamerunból, Elefántcsontpartról és Gambiából származnak. Közülük 26 nő, 22 tíz év alatti gyerek, és 6 kiskorú. A nők között legalább 8 terhes, tudatta az NGO. De mit is keresnek a civilek hajóján a terhes nők? 

Ezekre az NGO-s hajókra csakis azok jutnak fel, akiket az embercsempészek kiválasztanak, és a migránsok elmondásai szerint az emberkereskedők Líbiában az útnak indításuk előtt ún. connection house-kben tartják őket fogva akár hónapokig is. Ezek a connection house-k különösen a bevándorló nőkre nézve nagyon veszélyesek, akiket az ENSZ szerint is jórészt prostituáltnak hoz be Európába az afrikai maffia, és már ezekben a líbiai embercsempész központokban elkezdik őket prostitúcióra kényszeríteni.

Az olasz sajtóban már évek óta látnak napvilágot az erről szóló hírek, de az NGO-k megpróbálják magukat a lányok megmentőinek feltüntetni, holott közülük csak nagyon kevesen menekülnek meg a szörnyű sorsuktól, ahogyan Ethis. A nigériai lány 2016-ban tett feljelentést az olasz rendőrségen, és többek között az ő tanúvallomása alapján ismerhették meg az olaszok, hogy hogyan is működik ez a fajta emberkereskedelem.

A 17 éves afrikai lányt egy másik nigériai nő, Ester szervezte be bevándorlónak a falujában azzal az ígérettel, hogy ő maga állja Ethis útját, amelyet az majd fokozatosan törleszti neki a munkájából. A nigériai lány egy 30 ezer eurós adósságot magára vállalva, gyakorlatilag rabszolgaként indult útnak Nigerbe busszal, miután vudu szertartás keretében is fogadalmat tett a családjával együtt az összeg teljes visszafizetésére.

Ethist Nigerben várta az embercsempész kísérője Steven, és ő vitte el őt előbb busszal, majd autóval Tripoliba. A lány számára Líbiában kezdődött el a rémálom, mivel a líbiai fővárosba tartó egy hetes autóút alatt Steven minden este megerőszakolta őt. Utána hónapokig várakozott az embercsempészek házában, és más lányokkal együtt továbbra is rendszeresen nemi erőszakot követtek el ellenük.

Végül Ethist a MOAS civil szervezet Phoenix hajója vette fel a fedélzetére egy csónakból a Líbiai partoknál 217 bevándorlóval egyetemben. De Pozzallóba érve a hajón lévő másik 35 nigériai nő közül csak neki volt bátorsága lopva az egyik tolmács fülébe súgni, hogy segítsenek neki az olasz hatóságok. Ethisnek az olasz migrációs központba érkezve kellet volna felhívnia Estert, aki az EU egy másik országába vitte volna, talán Franciaországba, vagy Finnországba prostituáltnak.  

Fentieket erősítette meg a palermói rendőrség egy 2019-es nyomozása is. Nekik az egyik nigériai lány arról is beszámolt, hogy az afrikai futtatója Olaszországban még terhesen is kiküldte az utcára

A képen: afrikai prostituáltak Olaszországban

A katolikus szervezetek is jól tudnak erről a borzalmas bizniszről. Eugenio Bonetti nővér, a Consolate szervezet munkatársa,  2018-ban az emberkereskedelem elleni napon beszélt arról egy római hírportálnak, hogy az olasz utcákon 100 ezer prostituált van, és köztük 70-80 ezer afrikai lány. A legtöbbjük Nigériából származik, és az utóbbi években még Líbiában teherbe ejtik őket a "védelmezőik" az olasz apáca szerint, mivel így könnyebben kapnak menekültstátuszt, továbbá sokan kimondottan állapotos nőket keresnek a klienseik között.

Az olasz katolikus közösségek már a 90-es évek óta foglalkoznak a prostitúcióra kényszeríttet nigériai lányok megsegítésével, akik hozzájuk fordulnak, valamint azzal, hogy felhívják a társadalom figyelmét ezeknek a nőknek a rettenetes sorsára. Ennek a csúcspontja volt idén az római Via Crucis, amelynek a szövegét maga Bonetti nővér írta.

Ez azonban igen furára sikerült, mivel az apáca írása a keresztút utolsó stációja során éppen a bevándorlók földközi-tengeri "mentésére" hív fel. Ez valójában nem mentés, hanem gyakorlatilag a nigériai maffia aktív segítése többek között az afrikai prostituáltak Európába történő beszállításában, amelynek csak ennek az illegális útvonalnak a teljes leállítása vethet véget.

Végül az afrikai lányoknak csak egy minimális töredéke menekül meg az európai szexuális rabszolgaságtól olyan személyek segítségével, mint Bonetti nővér. Nagy részük azonban az utcán végzi annak nagy ördögi biznisznek az áldozataként, amely csak Olaszországban éves 32 milliárd eurós üzlet.

A Mare Jonio civil hajó pedig éppen újabb nők beszállításában segédkezik ehhez a borzalomhoz hatalmas filantrópiának és humanizmusnak beállítva azt.

Az ENSZ migrációs szervezete szerint a nigériai bevándorló nők 80 %-a szexrabszolgaként végzi Európában. De ők is csak az EU-ba érkezésük után akarnak nekik segíteni, holott már többnyire Líbiában is kihasználják őket, valamint csak nagyon kevés lány mer fellázadni a vudu fogadalma ellen.  

Ezeket a cikkeket olvastad már?