Tényleg jó lenne Európának a szalafista Haftar uralma Líbiában?

Fülöp Ida

Sokak számára most ő a "jó fiú", holott esetleges győzelme esetén egy fundamentalista muszlim állam jöhetne létre az EU közvetlen szomszédságában.

Vezető elemzőinket hallgatva Líbiáról az kép alakulhat ki, hogy Haftarral van az erő, és a győzelmével végre újból létrejönne az egység és béke az észak-afrikai országban, mint Kadhafi idején. Nem jönnének a migránsok, és minden csupa Hawai lenne. Csak az baj egyelőre, hogy vele szemben az utóbbi időben megjelent ez a "gonosz" Erdogan, aki iszlamista csapatokat akar Szíriából átdobni Líbiába ez a csupa jó Haftar ellen, és ezt mindenképpen meg kell akadályozni.

Átlagos magyar jobboldali tévénéző itt már azért kezdhet fellélegezni, mert habár apró problémák még vannak, mint pl. ez a törökországi megmozdulás, de itt van a megmentő Haftar, aki mellet ott áll szinte az egész világ Oroszországgal együtt, aki majd azért Erdogant is ráncba szedi. Így már csak annak kell drukkolni az elemzőkkel egyetemben, hogy ez az áldott jó tábornok minél hamarabb elfoglalja Tripolit a csapataival, és minden meg is oldódik egy csapásra.

Az olasz jobboldali sajtót olvasva a líbiai konfliktusról azonban a fentieknél egy sokkal árnyaltabb kép alakul ki a helyzetről. Például mindjárt ki is derül az, hogy ez a Haftar sem igen mentes az iszlamista befolyástól, hanem ő maga egy szaudi imám vezette ultrakonzervatív muszlim vallási vonal, a madhkali szalafizmus tagja. Ez az irányzat milicistái Haftar egyik fő támogatói a harcokban. Habár a fél világ úgy tartja őt számon hogy majd egy szekularista államot hoz létre, ha hatalomra kerül, ez a fentiek fényében nehezen elképzelhető, annál is inkább mivel ezek a szalafisták még a választásokat is ellenzik.

A képen: Haftar tábornok szalafi milicistáival

Haftar hadserege a szalafistákon kívül sem egy iszlamistáktól mentes leányálom, ámbár ő úgy hirdeti magát, mint aki az iszlamizmus és a terrorizmus ellen küzd. Teljesen jogos az aggodalom Erdogan szíriai toborzása miatt, de a másik oldalon Haftar hadserege a líbiai iszlamista milíciákon túl is csádi és szudáni zsoldosoktól hemzseg, akik minden bizonnyal semmivel nem jobbak, mint a szíriai lázadók.

Ezenkívül az sem egy elhanyagolható tényező, hogy Haftar egyik legfőbb támogatója az a Macron, aki országában immár 150 iszlamista negyed működik egy legújabb belügyminiszteri jelentés szerint, mégsem tesz ellene semmit. Így a magyar jobboldali elemzők annak az EU-s politikusnak a kegyeltje mellé állnak feltétel nélkül, aki Matteo Salvininek egyik legádázabb ellensége. Ha Haftar nyer, olyan vezető kerülhet Líbia élére, aki teljes mértékben Macron lekötelezettje. Macron még a hétvégi berlini Líbia-konferencián is annyira az EU ellen játszott, hogy megakadályozta azt a közös nyilatkozatot, amely elítélte volna Haftart az líbiai olajmezők lezárásáért.

A francia vezető egyrészt az olasz kitermelésű olajmezőkre pályázik Líbiában, másrészt pedig a korlátlan illegális bevándorlás híve, ha az más EU-s országokat érint. Az olaszok az EU előző bizottsága segítségével 2017-től kezdve az al-Szarrádzs-kormánnyal alakították ki azt a közreműködést, aminek következtében Salvini belügyminisztersége idején szinte nullára csökkent a Líbiából érkező illegális bevándorlók száma. Ezt Macron mindig is ellenezte, és ha az ő embere kerül Líbia élére egyáltalán nem biztos, hogy az is megállapodik az olaszokkal a migránsok megállítására. De ha még meg is teszi, ebben sem jobb semmivel, mint a mostani vezetés, vagy Erdogan.

Az igaz, hogy jelenleg Haftarral van az erő, de ez egyáltalán nem biztos, hogy az jó nekünk. Megdöbbentő, hogy sok európai politikus és elemző benne látja a megoldást, holott nyilvánvaló, hogy a kontinens egyre jobban a radikális iszlám szorításába kerül kívülről is és belülről is, és Haftar is ennek az egyik példája.

Persze könnyebb félrenézni a tényeket, mint a valósággal szembenézni, de az attól még előbb-utóbb utolér. Így érdemes lenne az igazi problémára és annak a megoldására koncentrálni, mert akkor talán még megállítható lenne Európa iszlamizálása. De az, hogy az egyik iszlamizáló erőre rátámadunk, míg a másik iszlamizáló erőt úgy tüntetjük fel, hogy az majd megvéd tőle, önámítás, habár az időlegesen enyhet ad.

 

https://multikultifigyelo.blogstar.hu/./pages/multikultifigyelo/contents/blog/89414/pics/lead_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?