Fülöp Ida
2019.10.14.

Nem hozott sikert a jobboldalnak a fővárosban a 18. század végén az államirányításból félreállított keresztény eszmerendszer visszaállítási kísérlete.

A kereszténység a maga tiszta formájában Európában a 18. század végéig létezett, mígnem a francia felvilágosodás és a forradalom alapjaiban meg nem rengette. Ekkor még nem tagadta meg a filozófia Isten létezését, csupán azt állapította meg a deista felfogás keretében, hogy az ember számára elérhetetlen lény ő, aki megteremtette a világot, de aztán magára hagyta.

A franciák annak következtében jutottak tömegesen a fenti felismerésre, hogy az keresztény egyházak nem tudtak enyhíteni az emberi szenvedésükön a tanításaikkal. Ezáltal létrejött az az eszmerendszer amit ma humán potenciál mozgalom neveznek. Ennek a lényege az, hogy az emberi siker záloga a pozitív tulajdonságok, mondhatnánk erények fejlesztése immár Isten nélkül saját belső erőből. 

A politikai életben pedig a felvilágosodás filozófiája meghozta a szekuláris, azaz a világi rendszert. Ezáltal az emberi erkölcs és a társadalom jó működésének az alapja, nem az egyház által közvetett isteni világrend, hanem az ember által írt törvénykönyvek lettek.

A 19. század folyamán aztán, főként a gyarmatosítások eredményeként, elkezdtek egyre nagyobb számban beáramlani emberek és eszmék a keleti országokból. Spontán módon beindult egy multikulturális társadalmi rendszer kialakulása, azaz annak a formálódása már évszázadok óta tart elsősorban filozófiai, értelmiségi és művészi szinten, mígnem az utóbbi évtizedekben széleskörűen meghatározó társadalmi jelenséggé vált .

Az első világháború újabb hatalmas vereséget mért a kereszténység eszméjére még a magyar értelmiség köreiben is, és sokan pl. az indiai ahimsza, azaz a nem ártás, nem bántás eszméjében kerestek lelki vigaszt az általa kiváltott trauma enyhítésére. Ennek egyik bizonyítéka Tagore indiai költő magyarországi lelkes fogadtatása is az akkori irodalmi körökben. 

De nemcsak az európai társadalomban kezdtek el sokan csodálattal fordulni a távoli kontinensek kultúrája felé, hanem a gyarmati országok sok képviselője is nagy értékeket fedezett fel a nyugati kultúrában és társadalmi berendezkedésben. Így sorra elkezdték átvenni a nyugati politikai és szokásrendszert helyi sajátosságokkal ötvözve azt, és nem csupán erőszak hatására. Ez a folyamat azonban az 1970-es években elkezdett megfordulni a nyugati társadalom túlzott liberalizálódása hatására. Ennek szimbóluma a mindennapi életben pl. a fejkendő és a hagyományosabb viseletek visszatérése Iránban az 1979-es iszlám forradalommal. 

A vallások felett álló szekuláris nyugati világrend elleni lázadása az iszlámnak azonban belső vallási feszültségeik felerősödéséhez is vezetett. Hasonló trend kezdett el érvényesülni Indiában is az elmúlt években a hindu nacionalizmus Modi-féle feléledésével.

A vallási közösségek Európában is lázadnak a különösen az utóbbi évtizedben mélyen elvadult liberális eszmék ellen, amelyek egy hamis multikulturális békesség és szeretet maszlaggal áltatják az embereket. A sorosi nyitott társadalom eszméje hívei gyakran hivatkoznak különböző szellemi tanításokra (jóga, buddhizmus), de azokat csak nagyon felszínesen és materialista módon élik meg. 

Ebbe az ultraliberalizmus elleni lázadó vallási vonulatba tartozik bele a magyarországi jobboldal konzervatív kereszténység politikai eszméje is, amely az elmúlt néhány évben született  meg, de a gyökerei mélyre nyúlnak vissza. Az erre a világképre épülő magyar politikai közösség a kereszténység egyfajta egysíkú túlzott hangsúlyozásával azonban kiveti magából nem csupán a logosz ellen fellépő elvadult liberálisokat, hanem azokat is, akik egy nem keresztény vallási alapú normális életet szeretnének élni. 

Ez a jobboldali kiközösítő politikai vonal miatt a nem keresztényeken kívül egyes keresztény közösségek is faramuci  helyzetbe kerültek. Ennek egyik ekletáns példája karizmatikus keresztény Hit Gyülekezete, akik abban a különös kettősségben élnek, hogy az összejöveteleiken a nemzeti keresztény vonalat prédikálják, míg a fővezérük által tulajdonolt ATV a világot káoszba sodró ultraliberális globális eszmék egyik fő szószólója a magyar közéletben. Habár ennek a kettősségnek bizonyára más okai is vannak, de mindenképpen jelzi azt, hogy hogyan is válhatnak támogató bázisává a balliberális eszméknek olyan személyek, akik igazából nem is azok.

Az elmúlt években csodálkozva és nem keresztényként olykor inkvizíciótól tartó félelemmel figyeltem a 18. század végén a politikai térfélről száműzött keresztény eszmék újjáélesztési kísérletét a magyar jobboldal részéről. Nem igen értettem azt, hogy egy eszmerendszer, amely két évszázaddal előtt válságba került, hogyan lenne képes a saját maga erejéből újból hatalomra kerülni, és hogyan lenne képes visszahódítani azokat, akik anno elfordultak tőle, mivel nem segített nekik a mindennapi életük problémái megoldásaiban.

Ebbe a szellemi vállalkozásba vetett kételyeimet igazolták vissza végül a tegnapi budapesti választási eredmények, ahol alapjaiban bukott meg ez a politikai kísérlet. Talán a jobboldal mélyreható győzeleméhez meg kellett volna érteni azt, hogy a normális emberi élethez az erejüket elvesztett politikusokat (és közvetve az őket támogató embereket is) nem elég csupán leidiótázni, ahogy ezt folyton egyik fő szószólójuk Bayer Zsolt tette, hanem valamiféle felemelő reményt adó szeretettel kellett volna feléjük fordulni.

De mivel éppen ezt a szellemi erőt vesztette el valahol a kereszténység a francia felvilágosodás idejére, akkor miért éppen most nyerné vissza azt akár a nagy jobboldali keresztény megmondó ember személyében. Egy drogos például attól, hogy lehülyézik és lesérültezik őt, még nem fogva leszokni a drogról. A sorosi eszmerendszernek pedig az egyik fő vonulata a drogok propagálása a stressz, a lelki problémák és a szenvedések elnyomására azok tudati és testi tüneti lejegelésével kémiai hatóanyagok által. A kispesti politikai botrány megmutatta, hogy ennek az önbecsapó megoldási kulcsnak a bevetésétől még maguk a baloldali politikusok sem riadnak vissza, és azt még csak a választók sem büntetik.

A budapestiek tegnap a keresztény restauráció helyett inkább tömegesen választották a káoszt. A káosz valahol nagyon rossz, de megoldása mindenképpen egy mélyreható változást eredményez, és segíti a közelebb kerülést az Igazsághoz. A budapesti választók többsége tegnap ez az út mellett döntött. Ennek lehet nem örülni, de attól még ez van, ezt az utat kell elfogadni, és abból megpróbálni kihozni a legjobbat.

A képen: az Élet Virága szakrális geometriai jelkép

Ezeket a cikkeket olvastad már?